Shanti hírlevél cikkek

2016. február 22. 

Telihold van, a 10milliószoros nap estéje. Ahogy sétáltam hazafelé este a Fiammal, a lágy holdfény végigsimogatta a lelkem, rámszórta tiszta sugarait mint puha szirmokat, és engedte, hogy a szívemben kivirágozzék az a csend, amire már régóta áhítozom.

Most a fogyó hold is támogatja a böjti időszak elengedő, megtisztuló folyamatait... tudjuk pontosan, hogy nincs elengedés újrakezdés nélkül, és nincs újrakezdés elengedés nélkül. Hiszen minden lélegzetvétellel elindítjuk ezt az örök körforgást: elengedem az elhasznált levegőt, a már nem támogató dolgokat, feszültségeket, és életerőt, szeretetet, nyugalmat, energiát lélegzek be...

A mostani időszakban több olyan hölgy keresett meg terápiás beszélgetésre, oldásra, akinek a közelmúltban nagy veszteségélménye volt, akár párkapcsolat, akár betegség, akár picibaba formájában. Mélyen megindítanak ezek a gyógyítások, hiszen jómagam is átéltem két ilyen babás (és sok másfajta) elengedés-történetet, és az egyikben majdnem az életemet is elvesztettem. És, mondhatom azt, hogy igen, az addigi életemet otthagytam, majdnem 7,5 éve, a műtőasztalon.

Mert onnantól egy új élet indult. A méhemből nem egy valódi gyermek, hanem egy spirituális, szellemi teremtés született, a Shanti, egy olyan hely, amely puha, meleg, elfogadó, feltöltő fészekként támogatja az újjászületésed. Minden nap.

Fontos, hogy minden elengedő, tisztuló folyamatban ne csak azt lásd, hogy mi a veszteség. Mi a lemondás, milyen álmok, milyen vágyak, milyen tervek mentek füstbe, azáltal, hogy elvesztettél valamit-valakit. Érzékeld azt is, hogy mi az, amit a helyzet ajándékozott Neked.

Igen, ajándékozott... sokszor ez az üzenet több év, mire megérkezik. Mikor megállunk, visszanézünk, és látjuk a lépcsőket. És látjuk, honnan indultunk.

Használd az ébredező tavasz élettől duzzadó, ígéretekkel teli, rügyfakasztó csendjét, hogy megállj, pihenj, csendesedj, gyógyulj, és ne csak nézd, hanem lásd is az Utad. Hogy Tudj Önmagadról. Minden pici csendben, minden pici madártrillában amit meghallasz, puha moha illatában, selymes barkában, amit megérintesz, minden puszi és ölelés ízében, a megtartó Fák kérgének keménységében is, a Föld köveiben is, a csordogáló eső cseppjeiben is... megtaláld Magad.

És csak lélegezz... Lazíts. Itt az ideje... :)

A Shanti programjai támogatnak ebben a megpihenésben, Önmagadhoz való megérkezésben. Várunk szeretettel!

2015. december: Gergely Anna 

„Tenni az Isten felé pár lépést”

Az imádság szent idő, olyan idő, amit Istennel töltesz. Ez egyszerűen hangzik, de sokunknak mégsem az. Már az elején elbukunk, és elveszünk olyan Istenképekben, amiket a vallási rendszerek magyarázataiban találunk, és amelyek sok sok generáció óta a mindennapok részét képezik. Akár a büntető Istenre, akár a szabálykövetésre buzdító Istenre, akár a „tedd meg a kötelességed és akkor a mennybe jutsz” Istenre gondolok. Mivel én női szemmel, és nagyonis ökumenikusan gondolkozom az Isteni, univerzális Teremtőről, és Őt egy hatalmas öröm és szeretetenergiában képzelem el, lehet, hogy a mostani sorokban találsz egy másfajta megközelítést. Ebben az adventi időszakban jólesik tenni az Isten felé pár, akár szokatlan lépést....

Minden nőnek megadatik az a havonta 1-2-3 nap, amikor a vérmisztériuma útján közvetlenül kapcsolódhat az isteni minőséghez. Ha teremtünk rá időt és alkalmat, érkeznek sugallatok, tanítások, érzetek, ilyenkor önmagunkban, saját méhünk mélységeiben találjuk meg az egyéni isteni részünket, Isten egy parányi szikráját, amely a vér által kapcsolódik a nagy és globális, kollektív térben létező összes női méhenergiához, és az abban rejlő isteni minőséghez, kapcsolódik Földanya méhével is, és a Világ méhével is, ami maga Isten egyfajta megjelenése. Ez egy szakrális, azaz „Istennel együtt létező” időszak női ciklusunkban. Annyi szükséges ehhez a különleges állapothoz, hogy engedjük, adjunk teret ahhoz, hogy megteremtődhessen és figyeljünk rá, figyeljünk önmagunkra....egy ilyen időszakban születik ez az írás.

Természetesen ezt nemcsak nőként, és nemcsak ilyenkor tehetjük meg. Mindig megtehetjük. Van erre egy eszközünk, az imádság.

Vajon hogy képzeljük el az imádkozást? Csendben, senki nem zavar, egy templom félhomályában, orgonazenével kísérve, este az ágyban a gyermekkel, hajnalban a japa málánkkal mantrázva (hiszen a mantránk egy híd Istenhez), stb stb? Egyedül, nyugalomban, és csak erre koncentrálva, passzívan, azaz semmi másra nem figyelve? Igen, ezek mind járható és eredményes utak.

A bhakti-jóga rendszer, amelynek egyre inkább híve vagyok, mint „vaisnava jógamester”, és talán furcsa módon, de a nyári diplomám után kezdett bennem élővé válni a Tudás, a következőket tanítja erről:

Minden imádság. A munka a láthatóvá tett imádság. Amit hittel végzel, az a Te imádságod. Amit Istennek felajánlasz, a tevékenységedet, bármi is legyen az, és azt szeretetben, nem-ártásban és odaadással végzed, az a Te közvetlen kapcsolódásod Istenhez.

„Aki eltérés nélkül szüntelenül Rám gondol, az szakadatlan odaadó szolgálata miatt könnyen elérhet Engem.” Bhagavad Gíta 8/14

Ez jól hangzik, mert Istennel együtt létezni egyenértékű a feltétel nélküli szeretet, az áldások és tanítások gyengéd folyamata és a bőség, boldogság, lelki fejlődés minőségeivel. De mégis olyan misztikus. Hogyan hozhatom ezt létre a mindennapi életemben?

Nem is olyan bonyolult ám:) a kulcsszó már elhangzott: az odaadó szolgálat. Mi szükséges ehhez?

Lelki tudás, hogy ki is vagyok valójában, és ki is Isten valójában. Erre számtalan hiteles szent irat áll rendelkezésre. Egy hiteles gyakorlási rendszer, amely megteremti a kapcsolatot az egyéni lelkem, lényem Isteni része és Isten között. És én magam is kellek hozzá, hogy engedjem, hogy a mindennapi tevékenységeimet átitassa az a minőség, hogy minden cselekedetemmel egy Istennek ajánlott szolgálatot végzek. Én is még csak tanulom ezt. Tapasztalataim korlátozottak. Gyakorlom azt, hogy minden Isten szemével lássak, még ha kívülről a történet nem ezt tükrözné, akkor is. Mindent így végezzek. A jógaórákat így tartsam. Az oldásokban is ezt tükrözzem. A mindennapi ételt így készítsem. Így takarítsak, így fűtsek és így sétáltassam a kutyust. Magamra is így tekintsek. Így legyen észrevehető a világ minden kis szegletében Isten teremtésének megnyilvánulása, mert az eredendően tökéletes. Mint a gyémánt a szénbányában. Az, hogy mit raktunk rá, mivel fedődött be az anyagi világ illuzórikus létében, egy másik dolog....Nem könnyű. De nem is lehetetlen...Első lépés efelé a tiszta szándékod :) Közeledni Istenhez, azt jelenti: meditálni.

Mert van, aki a varázslatos zenéjén keresztül kapcsolódik Istenhez. Van, aki a kreatív alkotásai folyamán. Van, aki a táplálásban. Van, aki a szolgáltatásai közben. Van, aki a tanításon át. Van, aki a Testen keresztül, szakrális imádságban oldódva fel a Szerelemben és így közeledve.... (ez majd egy következő cikk témája lesz)

És sorolhatnám... mert végtelen lehetőség kínálkozik. Mert Isten a végtelen öröm és a végtelen lehetőségek forrása. De mint minden, annyi jut el ebből Hozzád, amit tiszta szívvel beengedsz. Aminek engeded a megvalósulását. Örömmel. Szeretettel. A Mindennapjaidban.

Mi a Te utad ebben?

Kívánom, hogy csendesedj el, és találd meg. Tanulj Magadról, Istenről. A Shanti Jógastúdióban a jóga, a tánc, különböző önismereti terápiák, táborok, hangmeditációk, mantraéneklés lehetőségét találod. Várunk szeretettel!

Áldott és Istennel együtt éneklő Karácsonyt kívánok! 

2015. november: Fekete Eszter

Harmóniában a természettel, önmagunkkal

Ősz van. Hamisítatlanul. A fák színes levelekbe öltöztek, mintha bálra készülnének és azon versenyeznének, kinek a legszebb a falevélruhája. Sokan vannak szerencsére, szorosan egymáshoz simulnak a fakoronák, összesúgnak, néha jót kacagnak amikor a szél végiglátogatja őket egyenként, mindenkihez van egy kellemes fuvallata. A nagy nevetés közben le-le pottyan néhány levél és odalent folytatják játékukat. A színes szőnyeg beborítja a fák alatt a talajt, gondosan ügyelve arra, hogy sehol sem maradjon üres folt. Sárga, rozsdavörös, piros, barna. Keverednek, kavarognak, zizegnek, élvezik a szél játékát. Az őszi napsütésnek még mindig van ereje, felmelegíti a levegőt, átszínezi a fák levelét és a sárga máris aranysárgává, a barna aranybarnává változik. Melegség tölti el annak a szívét, aki ebbe az őszi forgatagba belép.

Mert az erdő egy másik világ, egy igazi tér, ahol mindennek meg van a helye, az ideje. Minden élőlény tudja a dolgát. Él. Úgy él, hogy a rendszer fennmaradjon, mert abból táplálkozik, az jelenti számára az otthont. Tudatosság, rendszer, rend, körforgás, harmónia. Ezek a szavak jutnak eszembe, amikor a természetet járom. Nemhiába vágyakozok vissza olyan sokszor, mert a legjobb tanítómester a természet.

Milyen nagy szükségünk van a mai világban erre a néhány szóra, halljuk is mindenhonnan. Tudatosság a táplálkozásban, mozgásban, életmódban. Teremts rendet magad körül, vigyél rendszert az életedbe, hogy a testi és lelki harmóniát meg tudd alapozni. Meg is próbálkozik mindenki, aki javítani szeretne az életvitelén, néhány divatos módszerrel. Azt csinálja is egy darabig, majd egy váratlan esemény kibillenti a rendszerből és újra tanácstalanul szemben áll a megoldatlan problémáival. Vajon miért olyan nehéz ezekkel a gondokkal felvennünk a versenyt? A gondjaink valóban gondok-e vagy az életünk része? Valójában ez csak nézőpont kérdése, mindenkinek a saját elhatározásán múlik, hogy egy élethelyzetet problémaként vagy lehetőségként él meg. Az ember maga dönti el, hogyan szeretne élni, még akkor is, ha ez nem tudatosult benne. Azt, hogy szorongva, betegen, ráfogva mindent a korra és az öregségre vagy pedig vidáman, nyitottan, egészségesen és mozgékonyan, az csakis az egyéntől függ. Az út, amíg ezt megértjük és amíg eljutunk odáig, hogy tegyünk is érte nagyon hosszú. Egy életen át tart.

Abban viszont teljesen biztos vagyok, hogy minden mozgatórugója a mozgás, mégpedig az élettanilag helyes, természetes mozgás. Amikor a mozgásban nem vagyunk akadályoztatva és megtanulunk természetesen mozdulni, akkor nem dolgoznak feleslegesen olyan izmaink, amelyeknek abban a helyzetben nem kellenének, így a helytelen tartásból és mozgásból felszabaduló energiáinkat már hasznosabb dolgokra tudjuk fordítani. Ez is része a rend és a harmónia kialakulásának mind fizikai, mind pedig mentális szinten. Hiszen egy rugalmas testű embernek a gondolatai is szabadon szárnyalnak, sokkal könnyebben veszi fel a harcot a hétköznapok nehézségeivel. Sajnos nagyon kevesen vagyunk tisztában azzal, hogy születésünkkor ez a képesség még bennünk van. Észre sem vesszük és hagyjuk eltűnni, majd sóvárgunk valami után, ami ott van bennünk, csak nem tudunk róla. Etka Anyó az egyik sajtótájékoztatóján arra a kérdésre, hogy mit csinálunk az Etka-Jóga órákon azt válaszolta, hogy ”Élni tanulunk a természet erőivel.”

A jóga kiváló segítséget nyújt, hogy rálépjünk a helyes ösvényre és megtanuljuk rendezni a mozdulatainkat, majd azon keresztül a gondolatainkat. A rend és a harmónia így gyökerezik meg bennünk. Az a rend, ahogyan a természet működik, bennünk is meg van, hiszen mindannyian része vagyunk a nagy egésznek minden cselekedetünkkel és minden gondolatunkkal.

Az aranyló falevelek szinte bevilágítják az erdőt, mint megannyi színes lámpaernyő fent a magasban. Ősz van, de vidám ősz. Nem az elmúlás jut az eszembe. Örök körforgásban élünk, így ez a csendes vidámság inkább a tavaszi megújulást készíti elő. A természet is tudja, hogy minden új, nagy dolog előtt egy kicsit el kell vonulni pihenni, feltöltődni, hogy majd az energiákat megsokszorozva jöhessen a változás. Nagyon sokat tanulhatunk tőle.