Cikkek

 

Kedves Érdeklődők, fogadjátok szeretettel a cikkeket, legörgetve sorban, ahogy a hírlevelekben is hónapról hónapra küldöm...
 
 
Immunrendszerünk védelme és a jóga - 2010 februári hírlevél
 
Az év eme szakaszában már sóvárogva várjuk az új tavaszt, a frissességet, a természet és önmagunk kivirulását is. Ilyenkor nyitottabbak lehetünk az új élmények befogadására...ismerkedjünk meg most a jógával közelebbről!
A jógázás kellemesen átmozgató, nyújtó, relaxáló hatásairól már bizonyára sokunknak van szép élménye. De vajon tudjuk-e, hogy ezek a többezer éves rendszerbe foglalt testi és mentális gyakorlatok milyen átfogó hatással bírnak?
A jóga nemcsak mozgásforma, bár a jógaórák igényes felépítettségében megtalálhatóak a test erősítését és hajlékonyságát fokozó gyakorlatok, amelyek izmainknak, ízületeinknek és koncentrációs képességünknek is jót tesznek. A testtartás korrekciói, a gerinccsavarások, az egyenletes, ellazult állapot emésztésünket is kedvezően befolyásolják, serkentik a vérkeringést, kiválasztást, méregtelenítési folyamatainkat, a gyakorlatsorok nem megerőltetően mozgatják át egész testünket, a mélyrelaxáció (jóga nidra)  pedig felér akár több órás alvással is. De ami az immunrendszert illeti - ebből a szempontból kiemelném a jóga stresszoldó és kiegyensúlyozó, energetikailag feltöltő szerepét, amit leginkább most a légzőgyakorlatokra, a pránájámákra fókuszálva szeretnék bemutatni.
 
Már csak az az egyszerű és majdnem bárhol kivitelezhető tevékenység, hogy friss levegőn ellazultan, lassan és mélyen, folyékonyan lélegzünk, elképesztően nyugtató lehet. És ez nem is csoda, mert a jóga tanítása szerint a prána, azaz az életerő egyik fontos befogadási formája a levegő, a légzés (még az ételek, valamint a csakráinkon keresztül beáramló energiák révén jutunk ehhez az elevenítő erőhöz ). Mindhárom fő forrást befolyásolhatjuk, ha figyelünk rájuk. A légzésünket optimalizálhatjuk, az ételeinket megválogathatjuk, és energetikai rendszerünket is áramlóbbá tehetjük már csak azáltal is, hogy milyen gondolatokat forgatunk a fejünkben.
A légzésünk természetes folyamat, automatikus, és sajnos legtöbbször felületes. Pedig ha mélyebbre nézünk, ez a minden pillanatban megtörténő folyamat gyönyörű és szimbolikus, és testi-lelki csodálatos 'apparátusunk' együttműködése. Ahogy lélegzünk, energiapályáinkon áramlik az élet, ebből fakadóan a mozgás, a gondolatok. Étertestünkben finom energiapályák, nádik sokaságán pezseg és lüktet az energia. Ezek közül három legfontosabb a Pingala, Ida és a Szusumna nádi. Észlelhetjük légzésünkön keresztül a finom egyensúlyt, az elengedés-befogadás ősi ritmusát, a természettel való együttrezgést, az örök ciklikus köröket. A két első nádi megszemélyesíti a Nap-Hold, Shiva-Shakti, Férfi-Nő aspektust...az örök Jint és Jangot. Ezek tökéletes harmóniáját sokféleképpen elérhetjük, számos relaxáló, meditációs folyamattal, de most egy nagyon egyszerű légzőgyakorlattal szeretném, ha megpróbálkoznánk. Figyeljünk magunkra, erre a folyamatra, a testérzetekre, tudatosítsuk magunkban a gyarkorlat közben, hogy milyen változások zajlanak bennünk - egyszerre résztvevőként, aktívan, és megfigyelőként, passzívan is jelenlehetünk, a két aspektus így is összefonódik.
  
NADHI SODANA PRANAYAMA - váltott orrlyukas légzés:
Laza, kényelmes ülésben helyezkedjünk el. Néhány percig összpontosítsunk a normál légzésünkre. Majd tegyük a jobb kezünk mutató és középső ujját a szemöldökközpontra, és hüvelykujjunkkal, oldalsó nyomással zárjuk el a jobb orrjáratot. Most az Ida nádit aktivizáljuk. Lélegezzünk mély hasi légzéssel 20x, csak a bal orrjáraton keresztül és figyelmünket tartsuk a légzés folyamatán. Majd engedjük le kezünket és figyeljük a testérzeteket néhány normál légzés erejéig. Majd ugyanebben a kéztartásban ( pranajama mudra ) zárjuk el a bal orrlyukat, és csak a jobbon keresztül lélegezzünk nyugodtan, szintén 20x, így a Pingala nádit erősítjük. Majd pihenjünk meg, ismét fókuszálva a változásokra.
A Nadi Sodana tisztítja a légutakat, és a mély légzés révén oxigénnel dúsítja a vért, edzi a légzőszerveket, kiegyensúlyozza az idegrendszert.
 
Kiegyensúlyozottságunk kulcsfontosságú immunrendszerünk, és boldog mindennapjaink szempontjából. Számtalan útja, módja van, hogy ezt elérjük. A középpontunkban levés, az örömteli belső nyugalom megtalálása biztos egész-ségi alapot is ad. Szeretteli megnyilvánulásaink visszajutnak hozzánk. Így a pozitív erők áramlása akadálytalan, és ez mintegy védőburokként erősíti immunrendszerünket is, és napfényessé  teszi mindennapjainkat.
 
Kívánok Nektek harmonikus tavaszváró napokat!
  
 
DUALITÁS-EGYSÉG - 2010 február
 
Az utóbbi napokban rengeteg elgondolkoztató impulzus ért, és ezt esszenciálisan próbálom most átadni Nektek.
Olyan szűkebb és tágabb környezetben élünk, amit áthat a két pólus ellentéte. A kívül-belül, lennt-fennt, közel-távol, sekély-mély, egység-különállás, férfi-nő, Shiva-Shakti, stabil-áramló, apály-dagály, fehér-fekete, vonzás-taszítás, és még sorolhatnám...a két végpont egy hatalmas területet fog közre, a végtelen kombinációk terét. Mindannyian egy egyedi, különleges formában egyesítjük ezt a rengeteg energiaformációt...és pont ez az egyediség adja megismételhetetlen különbözőségünket. Ami csodálatos! Számomra a Jin és a Jang közismert rajza szemlélteti ezt legszebben. A pozitív pólusban is ott a pici ellentettség, a negatív pólusban is ott van, ezáltal válik teljessé. Két teljesség összefonódása csodás távlatokat nyit meg, miközben a felek különállóan is áramlóak és szabadok. 'Ami fenn Isten, az lenn a Szerelem' -olvastam nemrég, és teljesen együttérzek ezzel az állítással. És most nem kifejezetten a szerelem klasszikus ködére gondolok. A Szerelem energetikájának egy része a társkapcsolatban megélt gyönyörűség, de bővíthetjük a kört: a Szerelem az áradás, hinni magunkban, képesnek érezni magunkat mindenre, határtalan kreativitás és alkotás, az új dolgokra nyitás, mozgás, tánc, jóga, felszabadultság, termékenység, összekapcsolódás, de elvonulás is, közös élmények és feltöltődés, de egyéni folyamat is.
A születésnapomra egy tréninget kaptam ajándékba, és az ott megélt gyakorlatot szeretném, ha Ti is megismernétek: képzeljük el, mi lenne, ha a mellettünk ülő párunkat először látnánk. Nézzünk rá így! nem felidézve a régi képet, amikor beleszerettünk, hanem MOST - igazán, szeretettel nézzük őt kicsit, nézzük az arcát, a vonásait, a szeme csillogását! feledkezzünk bele....és érezzünk rá...mit érzünk? milyennek érezzük? érezzük benne az erőt, a lágyságot, az odaadást, a gyengédséget, a harmóniát, a tüzet?...bármit...negatívat is érezhetünk...és mondjuk el egymásnak, amit látunk...csodás ajándék ez egymásnak. És megsúgom Nektek, hogy ez egy TANTRA gyakorlat :)
Az egy-séghez önmagunkkal és a világgal a kulcsot most az önismeretben és az önfejlődésben látom. Az ebben rejlő öröm, de szomorúság is számomra értékes megtapasztalás. Úton lenni boldogság.
Örülnék neki, ha megosztanátok velem gondolataitokat, számotokra mit jelent az egy-ség fogalma...és milyen élményeitek kötődnek hozzá. Előre is köszönöm a bizalmat!
 
GYAKORLAT: VIPARITA KARANI ÁSZANA
vagy: lábat a falhoz helyzet. Szintén egy egyszerű, de szokatlan testelhelyezkedésről van szó, amit talán ösztönösen is gyakorolunk fáradt lábbal a nap végére, vagy kismamaként amikor lábaink kissé megdagadhatnak.
A gyakorlathoz szükséged lehet egy segédpárnára ( összehajtogatott takaró is jó) de anélkül is kivitelezhető. Keress egy szabad falfelületet a lakásban ( sokszor ez a legnehezebb :) ) ahol kényelmesen el tudsz helyezkedni, feküdj takarón vagy jógaszőnyegen. A derekadat a lehető legjobban told be a fal szögéhez, hogy a derekad es a lábaid ugyanúgy derékszöget zárjanak be, mint a fal. Fontos, hogy a derekad ne emelkedjen fel, told le vízszintbe, ha nem megy, jöhet a henger-takaró:) Kezeidet pihentesd magad mellett, és ha szükséges, fejed alá tegyél pici párnát. (sajnos a kép beszúrásával nem szimpatizált a yahoo....) 
Ha tudsz, érdemes legalább 10 percet eltölteni így. Kellemes zene, lágy fények segíthetik az ellazulást, de akár olvashatsz is! mivel a véráram iránya megfordul, a lábakból a fejbe áramlik, nő az arc (hölgyeknek szép bőr!), az agy vérellátása, az információk könnyebben beépülnek, akár ismételgethetjük szankalpánkat is így ellazultan, máris sokat tettünk magunkért, testi-lelki szinten! Ha már felfrissültél, gömbölyödj össze és így gyere ki a pozícióból, majd végezz előre-hátra ringatózást és macskapózt gerinced rugalmasságáért.
 
 
'Míg végzettel vívó férfi-erő vagy: 
a teremtés sétáló palotád. 
Míg verőfényt s vihart hordozva nő vagy: 
a mindenség hullámzó nászruhád.'
 
Weöres Sándor
  
 

Női energiák a jógában- 2010.március

 
Nagy feladat most erről írnom Nektek, főleg, mert szeretném mindazt átadni, aminek megtapasztalása elején járok...és ez az út bármilyen hullámzó is, egyúttal mélyen elgondolkoztató, inspiráló és felszabadító is.
A szanszkrit Jóga szó egységet, egyesülést jelent, hétköznapi értelemben a test, a tudat és az érzelmek egyensúlyba hozását, illetve ezek harmonikus egységét, ezért is oly fontos, hogy beépítsük mindennapi életünkbe. Olyan módszer, ami hozzáfér az emberi test, a lélek és a szellem mélyrétegeihez. Célja, hogy az elme és az érzelmek lecsendesítése által, megszabadulva a felesleges zavaroktól és fájdalmaktól, létrejöjjön a test-szellem-lélek tökéletes egysége. Már ez is egy jó kiindulópont, és mindannyian talán ezt szeretnénk átélni, megtapasztalni, hogy milyen az, amikor tökéletes egy-ségben, és a jelent tudatosan átélve éljük életünket.
Számomra a Jóga ezen kívül elsődlegesen azt is jelenti: Kapcsolat. Kapcsolatban lenni - önmagammal, érzésekkel, gondolatokkal, testtudatossággal, mert ezeket az érzékeléseket elmélyíti a jóga gyakorlása. Mivel minden összefügg egymással, a fizikai összerendezettségem hatással van a lelki-szellemi megélésekre: tág teret nyit az önfejlődésnek a Jóga útja.
Nekünk, nőknek, rengeteg kibontakozásra van lehetőségünk, adottságunk. A kezdet: az elfogadás. Elfogadni női lényünket, ami teremtő, élet-hordozó, odaadó, szeretetteli és gyengéd, ölelő és eleven, intuitív és eredendően bölcs - misztikus és ősi erőnket, ciklusainkat, hullámzásainkat. Van lehetőségünk megélni ezek spirituális örökségét is, és egyre több eszközünk arra, hogy a 'zabolátlan természeti asszonyt' felébresszük magunkban, teret engedjünk neki lelkünkben. Lehet jógával, tánccal, énekkel, szerelemmel...vagy akár ezek és még sok más kombinációjával.
Női energiáink áramlóvá tételére a speciálisan kialakított női jógának sok gyakorlata van, ezek jó része a medence területére összpontosít. Ez a terület többszörösen is fontos: a gyönyör kapuja, az élet bölcsője és az önbizalmunk Napfonata is itt található, a kreatív vénuszi erőnk a petefészekben, befogadó Holdunk a méhünkben, és ott az összekapcsolódás mindenhol, a csodálatos ritmus, ahogy testünk jelez, ha figyelünk rá. A női jógán ön-tudatosságot is gyakorlunk, határaink észrevételét és tágítását, de elfogadását is. Női központunk energetizálása felébreszti erőnket, felszabadítja érzékeinket, érzékelésünket.  Így számomra a Jóga gyakorlata az a női ösvény, mely belső szabadságunk, az egészségesebb, örömtelibb és felszabadultabb, lelkesebb női életünk felé vezet bennünket.
Mi nők csodálatosak vagyunk! És ezt sokszor nem is tudatosítjuk magunkban. Női erőink
áradóak, hullámzásaink, Hold-napjaink, intuíciónk, ösztönösségünk, játékosságunk, teremtésünk és befogadásunk energiái sokféleképp teret kaphatnak. A táncot ezért is fontosnak tartom. Gyönyörű útja a felszabadulásnak, szenvedélyességünk megélésének, lágy, de mégis erős…kedvencem a NIA tánc, ami komplexen ötvöz magában sokféle technikát, szabad és könnyen koreografált táncot, tai-chit, jógát, harci elemeket, lazítást, összekapcsolódást, hihetetlen energetizáló és sokszínű tánc, testi lelki megújulást jelent!
Nőiségünk megélése kreativitásunkkal nagymértékben összefügg. A csakrák rendszerében a torokcsakra, a kommunikáció összekapcsolódik a szexcsakrával, ami szakrálcsakra néven is ismert, és ami egyes irányzatok szerint a petefészekben székel. És mennyi mindent jelent ez az elnevezés! Szakrál-szent. Minél felszabadultabbak vagyunk, és tisztában vagyunk magunkkal, elindulunk ezen az úton, egyre bátrabbak, merészébbek, játékosabbak, és élet-élvezőbbek leszünk, a kreatív ötleteinket jobban megvalósítjuk, női erőnknek teret engedünk, érzéseinket merjük kommunikálni…
A  jóga, a tánc, de bármely önismereti út elvezethet belső értékeink, a lelkünk mélyén őrzött női kincseink birodalmába és felébreszti a bennünk szunnyadó erőt-, de mi vagyunk azok, akik utat engedünk e belső folyamat kibontakozásának, a belső növekedésnek. Életünk problémáit, a nehézségeket és az azzal járó feszültségeket nem kerülhetjük ki, de megtanulhatjuk ezeket kezelni, így felfedezett kincseink nem csupán a magunk, hanem mások számára is ajándékok lesznek, mi több, mi magunk válunk ajándékká és ekkor feltárulnak előttünk női életünk spirituális vonatkozásai, feladatai, motívumai, öröksége is.
Örömteli utat kívánok minden Nőnek!
 
  

A nő(i) természet - 2010. április

 
…vagy a Természet és a Nő, a Természeti Asszony, a természetes nő, a saját női természetünk… több jelentéstartalmú összekapcsolódást jelez e két szó egymáshoz illesztése. Vajon azért, mert tulajdonképp nem is különböznek? A Nő és a Természet – egy?
Földanya, Mother Nature, Gaia, Terra, Pacha Mama, Nagy Istennő, Szent Tehén, Magna Mater -csak néhány az ősi kultúrákban tisztelt Anyaistennő elnevezéseiből. Az Anya, a Föld - megfoganás és teremtés, táplálás és növekedés, aratás és elmúlás, pihenés majd újjászületés…a Természet rendje szerint.
A nő az élet eredője, és fenntartója, ciklikusan járja köreit, ahogy a természetben az évszakok követik egymást. A természet szétválaszthatatlan egysége, mint az élet és a halál, a teremtés és a pusztítás ellentétpárja egyesül az Anyaistennő alakjában. Attribútuma a kagyló, a víz, a barlang, az edény, a Hold, a virág, a bőségszaru, a gabona, a harang, a gyümölcs, a termés… A virágzó, termő fák, ágak, valamint a hegyek, amelyekből az éltető források, patakok erednek, szintén utalhatnak rá. Szimbolikája az elemek közül a víz és a föld - úgy a termő, mint a pusztulás után mindent elnyelő anyaföld is - jelentéseihez kapcsolódik.
A Víz és a Föld - az áramlás és a nyugalomban levés, a folyamatosság és az állandóság, a kiszámíthatatlanság és a biztonság – a Nő lényének alapvető ambivalenciáját jelképezik. Így alkot teljes egészet…így sokszínű, sokoldalú, mindig más csillogását mutatva a drágakőnek, ami ő maga, a természet kincse.
Számomra a Természet és az Ember ( legyen az férfi avagy nő ) összefüggése a megújulás állandóságát jelenti…a folyamatos, örömteli változást. Az az ősi ösztön, ami a Föld gyermekeiben élő és eleven – gondoljunk itt növényekre vagy állatokra, valóságos vagy mitológiai lényekre – bennünk is ott rezeg. Sokszor nem érezzük, de intuitívan mégis halljuk halk szavát…amikor képesek vagyunk kitekinteni a mindennapok köreiből, és meglátni a virágok csodáját így tavasszal, vagy elgondolkozni, hogy a Természettől elszakadt lényünk mégis mennyire együtt lüktet az élet folyamatosan változó és mégis állandó ritmusával…hogy a földet mozgató és megújító erők mennyire mozognak bennünk is, a mindenütt jelenlévő szinkronicitásban.
Az írásra készülődő gondolatokkal a szívemben, ma délután kisfiammal egy világatlaszt nézegettünk. Rácsodálkoztam a Föld ábrázolására, a keresztmetszeti rétegekre, a belső központi tűzmagtól az éteri levegőszintekig, a fokozatosan alakuló és végül számtalan formában megjelenő tájakra, az élet milliónyi formájára és kifejeződésére. Tudjuk már, hogy testünk energetikailag is több rétegből épül fel, a fizikai síkoktól az auráig és még azon túl, a testi szintektől a lelki, szellemi szintekig.  Tudjuk, hogy az energiaáramlások gócpontjain, a csakrákon keresztül összeköttetésben vagyunk a különböző minőségekkel. Gondolhatunk a belső tűzre, mint a Föld mélyében fortyogó magmára…gondolhatunk a finom tökéletességre, ahogy testünk minden porcikájában és sejtjében leképeződése valami magasabbrendű, szellemi összhangnak…miként bolygónk is. Gondolhatjuk akár, miként a Gaia-elvben, hogy a Föld és a rajta élők nem különálló individuumok, egymástól független létezők, hanem folyamatos kölcsönhatásban lévő, egymásra gondolati és érzések útján is ható élőlények. Gondolhatjuk, hogy egyek vagyunk a Földanyával, a Természettel…egymással, mindenkivel…és legfőképp magunkkal.
Egységben lenni a külső és belső önmagammal, hidat építeni a kint és a bent között…nyugalommal és pozitív hittel szemlélni és átélni a változásokat…magunk lenni a változás…az Átváltoztató. Megélni a végleteket a születés és a halál között…és megélni a köztes állapotokat. Megélni a változások szélörvényében a hurrikán belsejében lakozó csöndet, majd együtt sikoltani, eggyé válni a viharral…átélni a szellemi átváltozást, a fejlődő-feloldódó átváltozást, a megtartást-megszabadulást…megélni saját varázslatos, ellenállhatatlan személyiségjegyeinket. A Természet önmagát kibontó rendje során átélni önvalónk kifejezésének szerepeit, a lelki átnemesülést az életkörön keresztül.
Élet-teljességünk ösztönvilágának mélysége és szellemiségének magassága csodálatot rejtő varázslat: ’az űr nagysága, fénye összehúzódva bújt élő szirmok közé ’.
Annyi mindent lehetne írni még…mindenkit buzdítanék arra, hogy saját magában tovább, vagy újragondolja ami megérintette… Fontosnak tartom azt is, hogy a megtartó gyökereink és a felemelő, reptető szárnyaink ereje egyensúlyban legyen...hogy legyünk saját testünkön keresztül kapcsolattá ég és föld között. Így most a havi jógagyakorlatként a Fa tartást ( Vrksasana ) javaslom. ’Élni egyedülállóan, szabadon, mint a Fa, és testvériesen, mint az Erdő’ - mondja a gyakorlathoz kedves jógaoktatómJ. Ez a testhelyzet javítja az egyensúlyérzéket, segít kialakítani a testi-lelki kiegyensúlyozottságot.
Kiinduló helyzet: alapállás (Tadasana), azaz egy egyenes, medencét előrebillentett, vállat hátracsavart, állat behúzott, teljes talpon való állás. A testsúlyt lassan a bal lábra toljuk, megtartva a kiegyenlített, statikus állapotot. Aztán lassan felemeljük a jobb lábunkat és felhúzzuk egészen addig, hogy a sarok a belső combtőhöz támaszkodjon. Majd két tenyerünket üdvözlő kéztartásban mellkas előtt összeillesztjük a szívcsakránknál. Belégzés közben nyújtózkodunk felfelé... a légzés folyamatos, tekintetünk egy pontra szegeződik. Lazítunk és figyeljük a testérzeteket, majd a gyakorlatot a másik lábbal is elvégezzük. Időzzünk el gondolatainkkal eme gyakorlat gyönyörű szimbolikájánál is!
Sok szeretettel kívánok harmonikus, örömtelien virágzó napokat:
 
 
"Én vagyok a vaskos törzs, a virágfakadás, 
rajtam újulnak mindenek.
Én vagyok a termőföld, eső-járta és meleg
bennem szánt az eke éle."
 
Az idézetek Weöres Sándor tollából valók.
 
  

Szerelemben és családban élni....2010. május

 
...lehetséges ez együtt? erről szeretnék most írni Nektek. Nagyon személyes leszek, de ezt nem lehet másképp...és bevallom már az elején, hogy nekem ez első nekifutásra nem sikerült...a tapasztalatok és az átélések viszont érettebbé és remélem bölcsebbé is tettek, új fejlődési utakat, lehetőségeket kaptam...
A Szerelem fogalma annyira sokrétű...néhányunknak az elvakult szerelembe esés hónapjait jelenti csak...a hormonok összjátékát és a hatalmas vágyat, ami sokszor pont olyan sebesen elmúlik, mint ahogy beköszöntött. Ezért lehet az, hogy néhányan talán el is utasítják a Szerelmet, mert úgy érzik, olyankor nem önmaguk, és hamis illúzióban élnek.
Én úgy érzem, hogy a Szerelem az igazi Önvalónkhoz ad egy csodálatos utat, ha ezt éretten és  tudatosan, önismerettel és egymásra figyeléssel éljük meg. A Szerelem a világot teremtő hatalmas kreatív energia...ami mozgásban, és folyamatos megújulásban tartja a teremtett világot és annak minden teremtményét. A Szerelem a vágyódásból származó energia, a Szerelem az ötlet és a megvalósítás, a Szerelem a kiáradás és a befogadás, a Szerelem a fogékonyság és változás....amikor bármiben képesek vagyunk meglátni az egyedi szépséget... Számomra a Szerelem egy komplex érzés, ami nem  csupán a klasszikus értelemben vett kapcsolati szerelemre hat ki, hanem az egész életünkre, személyiségünkre.  
A Szerelem állapota élvezetes kulcs önmagunkhoz. A Szerelem flow, a Szerelem transz, és minden síkja az. A Szerelemből fakadó összekapcsolódás a tantra szerint út a spiritualitás felé, a Szerelem testi-lelki-szellemi szinten való át- és megélése út ahhoz, hogy önmagunk mély és magasabb rétegeit megtapasztaljuk és átérezzük.
A Szerelem tánca az, ami a statikus férfi Shiva energiát athatja a teremtő női Shakti energiával, és mozgásban tartja a világot.
Ebből fakadóan a Szerelem komplex állapota lehet állandó a változasban - mert egy állandó dolog van, a változás, ahogy a bölcsek mondják...
Amíg gyermekáldásra vágytunk, azt gondoltam, a babavárásnál nincs szebb Szerelem-állapot. Ha két ember annyira szereti egymást, hogy az a szeretet egy új életet teremt, az a legcsodálatosabb megvalósulás. Minden babaváró Anyuka olyan volt számomra, mint gyönyörű bizonyíték a Szerelem erejére....és hálás vagyok, hogy én is átélhettem ezt a csodát.
Arra, hogy mi történik a baba megszületése után a párkapcsolattal-nos, ezen nem gondolkoztam, annyira lefoglalt a babavárás öröme. Sokan megállunk a tervezésben a szülés és a szoptatás témakörénél, és nem gondolunk párkapcsolatunk értékes virágjára, nem készülünk fel arra, hogy a kapcsolat is változáson megy át, és nekünk is változnunk érdemes, hogy szülőpárként is szerelmesekként vonzódjunk egymáshoz. A megváltozott kapcsolati helyzetek változást hívnak elő önmagunkban is, és ez lehet örömteli...hagyjunk a változásra időt és fejlődjünk együtt a szeretetben is...a szeretetünk, szerelmünk kifejezésében is. Sokunknak természetes egy-egy érzelemkifejezési forma, sokunknak nem...ezért is jó, ha elmélyülünk egymásban. Ez éppúgy fontos Párunk, mint gyermekeink vagy bármilyen más kapcsolatunk  tekintetében...
 
A Szerelem és a kommunikáció kézenfogva jár, már csakráink szintjén is. A Szakrálcsakra és a Torokcsakra között közvetlen kapcsolódás áll fennt...es milyen igaz is ez a mindennapokban, hiszen az, hogy hogyan kapcsolódunk a párunkhoz, és a körülöttünk élőkhöz, nagy hatással van életünkre, valamint szerelmi életünkre is. Ha kapcsolataink kölcsönös energiaáramlások, örömteli adok-kapok egyensúlyban lévő találkozások, ez segít egy fejlődő áramlatban lenni, ami persze lehet hullámzó is...
Számomra nagyon izgalmas volt, ahogy ezt egy amerikai szerző modellezte: a szeretetnyelvekről beszélt, mint a kapcsolatok mozgatórugóiról, és hogy mennyire fontos, hogy megtaláljuk társunk nyelvét a szeretetben is...hogy az a fajta törődés, odafordulás, amit lényünkből nyújtunk felé, tényleg az legyen, amiből ő érzi és érzékeli a szeretetünket.
Mások vagyunk, és másságunkban csodálatosak. Máshogy érezzük és éreztetjük szerelmünket is....
Lássuk hát, mi az 5 fő szeretetnyelv Gary Chapman szerint:
 
Az elismerő, dicsérő szavak szeretetnyelve: becéző, kedves, bátorító, biztató, szelíd, gondoskodó, törődő szavak...szeretetteli, szerelmes szavak: 'szeretlek'...
A minőségi idő szeretetnyelve: az az idő, amikor csak a társamra figyelek, semmi mással nem foglalkozom. A teljes együttlét élménye. A figyelemmel teli beszélgetés élménye, amikor társam felé fordulva teljes szívemmel meghallgatom. Befogadom őt és én is kitárulok...a közös élmények szeretetnyelve, amikor együtt kalandozunk, sétálunk, mozgunk, és a kikapcsolódást az együtt-levés élménye miatt tesszük...szülőként kiemelten fontos a páros egymásra hangolódott idő...
Az ajándékozás: "Az ajándék kézzelfogható szimbólum, hogy társunk gondol ránk" - írja a szerző. Az ajándék is kifejezheti érzéseinket, lehet a szeretet látható jelképe, a szeretetből fakadó odaadás. Igen, odaadás...odaadom-e magamat? elfogadom-e a társamat? ajándékként tekintek-e rá?
A szívességek szeretetnyelve: az apró gondoskodó segítségek, a szívességkérések és szívesség adások. Az érezhető figyelem, természetesen figyelve az egyensúlyra. A mindennapos örömteli támogató odafordulás... 
A testi érintés: ami kezdődik a kedves kézfogásnál, simításoknál, finom masszírozásnál, gyengéd ölelésnél, csóknál a hétköznapok részeként. És folytatódik az egymásban elvesző és újra feltámadást nyerő együttlétekkel, amikor a szerelem energiája együtt áramlik át rajtunk, megsokszorozva és szentté emelve az összeolvadást...
 
Nagyon röviden foglaltam össze most az öt legfontosabb szeretetnyelvet. Ízlelgessük őket....először azt, hogy saját magunk számára melyik a legfontosabb? emeljünk ki kettőt...és a társunk számára? beszélgethetünk is erről. Hogyan szeretném, hogyan lenne számomra a legszebb, ha társam éreztetné szeretetét? hogyan éreztethetem én saját magammal is a szeretetem? az önszeretet és az önelfogadás is kulcsfontosságú úgy érzem. Az egész család, párunk és gyermekek is úgy kaphatják belőlünk a legjobbat, ha mi is tudatában vagyunk saját csodás lényünknek. Minden reggel elmondhatjuk a tükörbe nézve ezt a megerősítést: 'Szeretem és elfogadom magam, úgy ahogy vagyok. Bízom magamban. Kész vagyok a pozitív fejlődésre' - egy szeretetteli mosoly kíséretében önmagunk számára. Én sokszor napközben is mondogatom, ha eszembe jut, és be is helyettesítem a számomra fontos emberek neveivel, ekkor így alakul az utolsó rész: kész vagyunk a pozitív fejlődésre.
Úgy gondolom, ha a kapcsolatban mindketten szívünkben, lelkünkben, mindennapjainkban, bőrünkön érezzük párunk és saját magunk szerelmes energiáit, már sokkal sokkal örömtelibb és harmonikusabb az életünk. Hagyjunk időt magunkra, egymásra...
 
Gyakorlatok: mindkét gyakorlat nagyon egyszerű, de nagyon mélyen átélhetjük mindkettőt. A légzés összehangolása, az élet összehangolása, az együtt lélegzés, együtt létezés minősége a gyakorlat idejére...ennek a szimbolikája nagyon fontos. Az életerő, a prána a belégzéssel áramlik be a testünkbe, szétárad és táplálja minden sejtünket. A kilégzéssel elengedjük a felesleges, elhasznált levegőt, mint ahogy a felesleges, romboló gondolatokat is, és újra beszívjuk az örömöt, az életerőt. Ez a hullamzás állandó, és természetes. Nem gondolkozunk rajta, megtörténik egy nap sokezerszer. Tegyük most kicsit másképp...töltekezzünk fel örömmel, a szeretet örömével egymás és magunk iránt: hogy szerethetünk és sz e retve vagyunk, eme érzés állandóságában és hullámzásában. Az élet legfontosabb csodája ez, úgy gondolom...
 
Törökülés egymásnak háttal (jógagyakorlat): egymásnak háttal helyezkedünk el, kényelmes törökülésben. Figyeljünk a gerincünkre, az energiaáramlás fő csatornái találhatók itt. Úgy helyezkedjünk, hogy gerincünk a keresztcsonttol a fejtetőnkig összesimuljon, kezünket pihentessük a combunkon, tenyerünk nézzen felfelé. És most lazuljunk el...lazuljunk bele a testhelyzetbe. Kicsit megfigyelhetjük a testérzeteket...és hangolódjunk egymásra. az energiák áramlása azonnal érzékelhető. Hátunk átmelegszik, egymásra támaszkodunk és egymásnak támaszt adunk. Most végezzünk teljes jógalégzést, és hozzuk összhangba légzésritmusunkat is. Figyeljünk a finom érzeteket, ahogy a társam teste áramlásban van a saját légzése által, és ahogy ez visszahat rám is, és fordítva. Élvezzük a finom összekapcsolódást. Ez a gyakorlat erősíti az összetartozás érzését. Ha kommunikációs feszültség adódik, pár percet jó rászánni, és utána könnyedebben beszéljük meg az érzékeny helyzeteket is. Maradjunk még...ha már elég volt, bontsuk a testtartást, és társunkkal szembefordulva Namasté üdvözléssel köszönjük meg az élményt.
Namasté  tartás: szívünk magasságában tenyerünket egymás felé fordítva összetesszük kezünket. A kéztartás azt jelenti: a bennem lévő Isten köszönti a Benned lévő Istent. Hát nem csodálatos ez? elmélkedjünk el ennek szimbolikáján...két tenyerünk között hamar érezhetjük a szívcsakránk finom vibrálását. Lágyan meghajlunk a köszönet és a hála kifejezésével.
 
Szufi Szívtánc (relaxációs gyakorlat):  társunkkal szemben állunk vagy ülünk. Ellazítjuk a testünket és a másik szemébe nézünk. A szemkontaktust szinte végig fenntartjuk. Teljes elménkkel ráhangolódunk Kedvesünk lényére. Elménket a másik tölti be, bármilyen ítélet vagy érzés jön elő társunkkal kapcsolatban - elengedjük.
Nyugodtan lélegzünk. Majd jobb karunkat lassan felemeljük és a másik vállára tesszük. A társunk is ezt teszi. Ezután megfogjuk bal kezünkkel társunk kezét, amely a vállunkon nyugszik és lassan a szívünkhöz tesszük. Társunk is így cselekszik. Így létrehoztunk egy kört  a szívközpontok között. Átérezzük a központok közötti áramlást, majd a természetes légzést tudatosabbá tesszük azáltal, hogy belégzésnél átérezzük, hogy szeretetet kapunk a társunktól, kilégzésnél pedig szeretetet küldünk karunkon keresztül a társunknak. A ki/belégzés ritmusa adja meg a szívek táncát. Egy idő múlva a gyakorlatban résztvevő két ember lélegzése teljesen összefonódik.  Be is csukhatjuk a szemünket a mélyebb átélés érdekében.
A gyakorlat végén lassan visszatérünk a természetes lélegzéshez, lassan leengedjük társunk kezét, kinyitjuk a szemünket, rámosolygunk a másikra és Namasté üdvözléssel megköszönjük az élményt. Szeretetünket és a társunkban újrafelfedezett szépség észlelését öleléssel is átadhatjuk...és pár szóval el is mondhatjuk, milyen gondolatok támadtak bennünk...merjünk kitárulkozni, elmondani a sok mély gondolatot, ami feltámadhatott bennünk...csodás ajándék ez egymásnak.
  

Öleljük meg társunkat, szeretteinket, barátainkat amilyen gyakran csak tudjuk :)

Szeretetteli és örömteli májust kívánok!